Julia Bell - Súlyos

Írta: Julia Bell
Cím: Súlyos (Massive)
Megjelent: 2002 (külföld), 2006 (itthon)
Műfaj: Dráma
Oldalszám: 241 oldal
Kedvenc karakter: Lisa
Értékelés: 5/3,5
Kiknek ajánlom? Leginkább olyanoknak, akik nem romantikus nyáladzást és nem is mélyen szántó gondolatokat akarnak olvasni, hanem a színtiszta igazságot. Mert pontosan olyan egy tinédzser élete, ahogy ebben a könyvben le van írva.

                Nagy. Merész. Bátor. Ezek a szavak olvashatók a borítón, és én teljesen egyetértek a jelentésükkel, mert az írónő egy olyan könyvbe vágott bele, ami bemutatja egy tinédzserlány kínlódását a súlyával, a családjával és minden olyan dologgal, ami egy tinédzsernek csaj baj lehet. Anno még Általános iskolában kaptam a könyvet, mert részt vettem valami versenyen, de már nem emlékszem, hogy melyiken. A lényeg, hogy ezt kaptam ajándékba, de akkoriban (12 éves fejjel) még nem igazán kötött le a könyv, fel is került a polcomra, porosodni. Az évek múltán elköltöztünk, a könyv akarva akaratlanul is, de követett engem, pár évvel ezelőtt pedig, fogtam magam és elolvastam. Vegyes érzéseim voltak a könyvről, de a legerősebb mégis az volt, hogy az írónő, milyen jól át tudott adni néhány érzést. Magam is tinédzser vagyok, így nagyon könnyen bele tudtam képzelni egyes helyzetekbe, de szót ejtek a könyv tartalmáról, mert biztos van, aki még nem olvasta.

                Carmen tizennégy éves, az édesanyja nemrég jött ki a kórházból a folytonos fogyókúrája miatt. A lányát is erre kényszeríti, de Carmen nevelőapja nem ért egyet a nővel, ezért Ő folyton hamburgerrel és csokival eteti, ha az anyja nem látja. Az édesanyja nem sokat foglalkozik Carmennel, vagy dolgozik, vagy épp a fogyókúrás étrendjét alakítja, ám egy nap azt mondja a lánynak, hogy ott hagynak csapot-papot és elköltöznek a lány nagyszüleihez, csak Ők ketten. Carmen természetesen kiakad, hisz itt hagyják a nevelőapját, akit nagyon szeret, és helyette egy ismeretlen helyre költöznek. Az édesanyja itt is folyamatosan számolgatja a kalóriákat, és Carment sem hagyja békén, Ő is kezdi lassan átvenni ezt a megszállottságot, miközben barátokat és ellenségeket szerez magának.

                Az emberek totál kiakadnak attól, ha az ember hallgat; paranoiások lesznek tőle, mert azt hiszik, mindenfélét gondol róluk.

                Ez Carmen egyik gondolata, amikor megjegyzik, hogy milyen csöndes. Megjegyzem tényleg az. Alig beszél valamit a könyvben, ellenben a mellékszereplők nagyon sok hangsúlyt kapnak. Sokkal jobban ki is vannak dolgozva szerintem, mint maga a főszereplő. szerintem Carmen is csak azért van, hogy legyen kinek a szemével látni a dolgokat, de ez egy kitűnő szem lett. A lány nagyon jó megfigyelő, de persze vannak dolgok, amiket még ő sem ért, e felett azonban el lehet tekinteni, hisz mégis csak tizennégy éves. Ebben a könyvben van kiskorú füvezés, cigizés, alkoholizálás és szex is. Sajnos ilyen a mai világ, a szomorú az, hogy ezt a könyvet 2002-ben írták. Ugyan néha kicsit nagyokat ugrál az időben, és nem tudom, hogy mi történt, hol vagyunk, de gyorsan rá lehet érezni erre a stílusra is. Főleg akkor, hogyha a könyv mondanivalóját nézzük.

Köszönöm, hogy időt szántál erre a kis bejegyzésre és elolvastad (tudom, ez már a harmadik a mai napon, de nem bírok magammal)^^ A kommenteknek és pipáknak, mindig örülök (: Kérdésem az lenne, hogy legyen-e még könyv kritika?